Mint megerőszakolt szűz, ki sírva
rohan haza, hogy kést fogjon,
jött el a nap,
amikor reggel korábban kellett felkelnem.

Kicsit hunyorogtam, majd fogtam az elefántot,
és kávéba mártogattam, utána
lecsót főztem belőle.

Finom volt, bár egy kissé talán túl
elefánt ízű, de jól megsóztam, így
már tudtam, hogy miért utálom.

Téged is ennyire utállak, sőt ha
lehet még jobban is! Kalács! Fotel!

Utoljára még azt kívánom neked, hogy
mindig kéket láss rózsaszín helyett,
és a napod legyen hold!

Szívedből a jégcsapok majd ha
kiolvadnak egyszer,
talán megérted!