Mikor szomorú vagyok,

a bor vízzé válik, a narancs citrommá,
a szerelemből gyűlölet lesz, a születésből halál,
az embereket nem megölelem hanem átharapom torkukat.

Mikor szomorú vagyok,

nem írhatok többé verset,
vagy csak iyenkor írhatok?

Nem mondhatom azt hogy anya,
helyette idegeneknek adom csókjaim.

Nem találhat el Ámor nyila,
megpattan csontos testemen.

Ó, igen, mikor szomorú vagyok,
színesnek látom halálom is.