Az én cégem ilyen.

Csak sorolnám reggeltől estig ami bánt,
és még mindig tudnék mesélni.
Gondolok erre, gondolok arra, elmondjam,
elmondhatom talán? El, elmondhatom.
Minek? Van valami értelme tán?

Egyáltalán nem erre számítottam, amikor idejöttem,
gyerek voltam még.
Yól. Legalább is ezt így mondtuk.

Szombatonként, mikor dolgozom és tudom, hogy
zenghetnek rólam mások imákat is,
otthon szerethetnek, vagy máshol is
papíron én is csak egy féreg vagyok,
aki azért van, hogy dolgozzon.
Dolgozzak sokat, éjjel-nappal,
és ne gondolkozzak, termeljem a pénzt,
kit érdekel a többi egyáltalán?:

Senkit sem, és ez szar. Nagyon is az.
Zimankó borítja az utcát, de nemek ilyenkor
arra kell gondolnom, hogy eltelt egy újabb nap,
reggel pedig minden kezdődik elölről.

Csak a munka, csak a munka, más nem számít.
Élettelen testem majd mikor megtaláljátok,
gondoljatok arra, hogy a cég tette ezt velem!