Ügyész Néni, szőke szépség,
ne bántsd a magyart!
Te mindannyiunk álma vagy!

Arcodon, mikor a hazafit szólítod,
mosoly nem suhan át, szemed lesütöd,
te is csak ember vagy!

Lehet, hogy otthon hozzád is bújik férfi,
vagy lehet, hogy nagyon egyedül vagy,
talán nem is szeretnek szerelemmel.

Mi szeretnénk, hidd el, munkád végezd
ha kell, mert mindig kell, ugye,
de ettől még igazi honleány lehetsz!

Ki cipőt dob egy elnyomó emléke felé,
nem rossz ember, hiszem hogy tudod,
este mikor egyedül vagy, szemed tán könnytől csillog.

És mégis, másnap egy újabb bátrat szólítasz,
mert a nagyok ezt várják el tőled,
agyad ott legyen, szíved ne, így lehetsz nagy.

Igen, így, egyre nagyobb, és óriás is akár,
de csak nekik, nekünk így kellesz, így
szeretünk, de kérlek: ne bántsd a magyart!