EGy szép emlék, nagyon sok embernek ez az
egyetlen öröme az életben.

Egy rossz emlék, nagyon sok halottnak csak
ez marad ebből a világból,
mikor feltámadnak.

Leomlott falak, szűkre szabott cellák, bennük
csontok fehérlenek, később sárgállanak,
de örök börtönükből ki nem szabadulhatnak.

A szerelem is efféle börtön, csak csontok nélkül,
itt a rab a szív, s a börtön maga a szenvedély.

Hülyék az emberek, ahelyett hogy élnének,
lelkük csak sínylődik a saját maguk
által megalkotott rabságban.