Csak egy tekegolyó volt, mely pirosan, dideregve
gurult le a domb oldalán.
Néha egy kő megdobta, ilyenkor fönn volt,
a magasban érezhette könnyűnek magát.
Persze nem sokkal később újra lehullott,
és gurult tovább, lefele a domb oldalán.

Lassan, percről percre közeledett a domb alja,
melyet mikor elért, láthatatlan kezek változtattak
újra dombbá,
hogy a golyó újra gurulhasson.
Tovább, tovább és tovább. Mindörökkön örökké.