Kies, romba döntött, hideg világ,
háború pusztított.

Némán keringőt jár puska és anya,
gyermeke alszik már.

Nyirkos téglák, mint apró mozaikok
vörösen pihennek,
a templom, melyhez egykoron tartoztak
valahol már messze száll.

A földön három macska fekszik,
mellettük kiscicák,
egy nagy bűnük volt csupán,
rossz helyre születtek.

Sehonnai, bitang emberek harcolnak,
küzdenek sírva,
saját gyermekeik otthon, messze
várnak sorukra.

Minden kiontott élet, mint olyan játék,
mellyel a nagyok
játszanak, s jó dolgukban
többet akarnak.

Mint szegény pásztorlegény egykor a pusztán,
egyedül is éberen
várják arcnélküli emberek ezrei
a megálmodott halált.